"Ma mindennek vége. Életem utolsó napja. Nem lesz több késői ébredés, rohanás a buszra, visszafeleselés, veszekedés, könny csordultig tartó nevetés, átvirrasztott éjszaka, sétálás az esőben, bánat, fájdalom, zokogás, megfelelési kényszer, csalódás ... Az egyetlen, ami maradni fog, az üresség, melyet magam mögött hagyok. A tudat, hogy egyszer itt voltam, és hogy végleg elmentem.
Már jó ideje érzem, hogy nincs többé maradásom. A fájdalom, s a folytonos csalódások okozta félelem teljesen eluralkodott rajtam, hatalmába kerített, elvesztettem önmagam. Egy olyan úton haladtam lefelé, ahol nem volt megállás, ahonnan már nem volt visszaút. MOST BELENÉZVE A TÜKÖRBE csupán ürességet látok. Egy teljesen meggyötört lány tekint vissza rám, akinek ugyan a szája sarkában még mindig ott tündököl a jól megszokott mosoly, viszont a szemébe nézve nem látni mást, csupán szenvedést és kínt. Egy lányt látok, kinek nincs többé maradása ..."
Már jó ideje érzem, hogy nincs többé maradásom. A fájdalom, s a folytonos csalódások okozta félelem teljesen eluralkodott rajtam, hatalmába kerített, elvesztettem önmagam. Egy olyan úton haladtam lefelé, ahol nem volt megállás, ahonnan már nem volt visszaút. MOST BELENÉZVE A TÜKÖRBE csupán ürességet látok. Egy teljesen meggyötört lány tekint vissza rám, akinek ugyan a szája sarkában még mindig ott tündököl a jól megszokott mosoly, viszont a szemébe nézve nem látni mást, csupán szenvedést és kínt. Egy lányt látok, kinek nincs többé maradása ..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése